Sokáig azt hittem, hogy csak akkor érdemes megszólalni, ha már minden letisztult. Ha már kiforrta magát az irány, és pontosan látom, mi is változott bennem az elmúlt 1-2 év alatt. Aztán megfigyeltem, hogy a valódi dolgok nem így működnek.

Nincsenek -tól-ig szakaszok, hanem láthatatlan átmenetek vannak, amelyek hatására időnként megmutatkoznak látványos fordulópontok. És néha csak annyi történik, hogy csendben leválik rólad valami, amivel addig azonosultál: egy szerep, egy meggyőződés vagy hit.

Ez történt velem és nem rohantam helyette semmi újba.

Csak hagytam, hogy kiforrjon, mi az, amit most igazán adni tudok.

És ma már tudom: nem vagyok már terapeuta, és nem is csak weboldalakat készítek. A két irány azonban nem törlődött ki, hanem átalakult és integrálódott bennem.

Azoknak a segítőknek segítek, akik nagyon is tudják, mit képviselnek – de nem tudják, hogyan tegyék láthatóvá értékeiket a világban.

Olyan elhivatott szakemberek ők, akik sokat tanultak,  és sokat is képesek adni – de a világunkban felbukkanó intenzív behatások miatt elbizonytalanodtak és a láthatatlanságot választották. Nekik segítek láthatóvá válni, hitelesen és sikeresen. Anélkül, hogy meg kéne tagadniuk magukat.

Ha úgy érzed, rezonál veled mindez, érdemes körbenézned ezen az oldalon.

És ha ismersz valakit, akinek pont erre lenne most szüksége, oszd meg vele nyugodtan mindezt. A láthatóság nem feltétlenül jelent magamutogatást, öncélúságot. Közvetíthet akár értéket is.

Mi másra lenne most igazán szükség ebben a zajban, mint azok hangjára, akik képesek értéket képviselni – és meg is merik mutatni?